2011. április 5., kedd

Hálókocsival Velencébe - Napló

2011. március 29.-április 3
A "nulladik" nap
2011. március 29. kedd
5 perc múlva 17óra. 17:15-kor indul a vonatunk Velencébe.

A hálókocsi kicsi, de kényelmes. A sarokban asztalka, felnyitható teteje alatt mosdókagyló. Fölötte a falon tükrös szekrényke, amit, ha kinyitom, világítás is van benne. Ez jó lesz éjszaka! Korán kiértünk, megismerkedtünk a kísérőnkkel, aki szerencsére magyar.





Kaptunk vizeket, csokikat, üdítőket, sütiket. Az asztalkát mi is megpakoltuk almákkal, mogyorókkal, könyvekkel. A hasznos ki zsebkönyveink: Cartographia: Velence; Útitárs: TOP10 Velence; „Assimil társalgási zsebkönyv”, „Olasz Kapd elő!”.

Nem mondhatjuk, hogy unalmas az indulásunk! Tegnap Feri felhívott, hogy azt olvasta az interneten, hogy Velencében 31-én és 1-jén sztrájkolni fognak a közlekedés dolgozói. Ez azért is érdekes, mert 72 órás vaporetto bérletet akartunk venni, így is terveztük be a napi programokat. Azóta annyit még kiderítettünk –Zsófi fordításának hála-, hogy 1-jén lesz a minket is érintő sztrájk. Így átalakítottuk a napok sorrendjét, és 48 órás bérletet veszünk az első két napra. A harmadik napon a környékünket járjuk be, a negyediken pedig kihajózunk Velencéből Muranoba a Nord Line (északi vonal) napijeggyel. /A bérletekről, napi útvonalakról a TOP10-ből vettük az ötleteket./

INDULUNK !:D
Jó lenne most koccintani, de a nagy izgalmakban elfelejtettem egy mini üveg pezsgőt betenni. Az igazi izgalmakat sajnos én okoztam, ugyanis tegnap éjfélkor, a bepakolás vége felé járva pillantottam rá a személyimre, s kiderült, hogy majd egy éve lejárt. A szívem megállt egy pillanatra. Szétborogattuk a lakást kutatva az útlevelem után. Megtaláltuk, de az természetesen még régebben elavult. Szerencsére ki tudtam deríteni (Internet Te Drága!), hogy létezik ideiglenes igazolvány, amivel lehet utazni. Reggel 8-ra irány az okmányiroda, elintéz, munkából elkés. (Fizetés nélkülit kell kivennem?)
Reggel van.
Nem sokat aludtunk az éjjel, 9-kor és éjjel 1-kor 1-1 órán keresztül „vámoztunk”.
A magyar határőrökkel nem volt gond, a horvátok már egy kicsit értetlenkedtek az aznapi dátum láttán a személyimen, a szlovének és az olaszok már jobban fennakadtak. Erőteljesen izgultam, nehogy leszállítsanak éjjel egykor a nagy büdös éjszakában. A magyarázkodásunknak gátat szabott az angol nyelvtudás hiánya. Szerencsére nálam volt az érvénytelenített személyim, így kézzel-lábbal megérttettem a helyzetet. Az alvásunkat megzavarta az is, hogy valamikor a mozdonyt átették elénk , így nem az utolsó, hanem az első kocsi lettünk, aminek eredményeképpen nem ringatott, hanem rángatott.
Óriási élmény meglátni a tengert és a hatalmas hajókat a pályaudvarhoz közeledve!



Megérkeztünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése