"Vadászok..."

Tudomásul kell vennünk, hogy kutyáink, bármilyen aranyosak is, mégiscsak ragadozók.
Reggel a szokás szerint nyitom az ajtót, várom a lelkes rohamot, - semmi. Ez rosszat jelent. Sündisznó, rosszabb esetben macska lehet veszélyben. Már látom, hogy a két kutya ül, és felfelé figyel a barackfa lombjai közé. Gréti iszonyú erővel koncentrál, se lát, se hall, hiába szólítom, Lujzi, akiben több a vadvér, (a doki szerint ez a fajta még nincs teljesen háziasítva - domesztikálva) és respektálja, hogy én vagyok az ALFA, hozzám rohan, de azzal a lendülettel vissza is tér. Nincs mese, macska van a fa tetején, ki tudja hány órája gubbaszt a legvékonyabb ágon. Csemegés akcióim kudarcot vallanak, lassan közelítem a helyszínt, a lombok között egy fekete-fehér foltos cica a menekült. Pár lépés választ el a fától, amikor a legnagyobb döbbenetemre a cica elindul lefelé, és ugrik a kutyák állkapcsai közé! Szörnyű kavarodás az orrom előtt, egy ugrással elkapom az egyik kutyát, a másik rohan a menekülő foltos után. A bokrok takarnak, és nem látom, mi történik, Lujzit elengedem, és szaladok utánuk, sikerül megfogni Gréti vastag bundáját a nyakán, így sikerül a cicának a kerítésen keresztül elillannia. Kezem véres egy karmolástól, a kutyák még percekig felajzott állapotban vizsgálják a tett színhelyét. A mentés sikerült.
Ez a harmadik eset, hogy egy macska a kutyák karjai közé veti magát... Nem is értem, tőlem jobban fél a cica, mint az ősi ellenségétől?
_Feri_