digitábla

Hosszú vívódás után, egyelőre virtuálisan beleszálltam egy „vasba”, egy kevésbé szuper digitáblába. Ker. forgalomba még ezek is elég húzós áron vannak, ezért végigböngésztem az e-boltokat, ahol aztán meg is találtam a terméket. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy többnyire azok a cégek, akik elég jó árakat tüntettek fel, mindenféle dologi címen, szépen feltupírozták a végső lét – szállítási költség, garancia biztosíték stb. Csak lestem…
Nagyon modern dolog ez az elektronikus vásárlás, de komolyabb áruknál azért lehetne, hogy elballagjak az üzletbe és ott vegyem át az árut, ha már ilyen maradi vagyok - a vevő, és nem csak én… Nos, fel volt adva a lecke, mert úgy éreztem ez már sokba kerül, innen egy kisebb ugrás, hogy drágább, de profi termékhez jussak.
Az e-bolt, ahol aztán regisztráltam, a személyes átvétel is benne volt a lehetőségek között, valamint a legjobb áron kínálták a bigyuszt, úgy, hogy nem is volt benne az ár-összehasonlító oldalakon. Harminc ropit szántam az üzletre, mondván tanulni egy egyszerűbb kütyü is jó lesz, ha nem válik be az eszköz, még elviselhető a veszteség. A végső ár azonban 34 lett, a fentiek alapján. Most akkor mi van? Ha ráteszek egy lapáttal, 84-ből megvan a profi (ez több mint két lapát…)
Éva rezignáltan jegyezte meg, hogy ez olyan, mintha bundát vennék nyáron, mondván, mennyit spóroltam vele.