Vasút és állomás

Nem annyira régen azt mondtam, hogy a Kelenföldi vasútállomás végtelen hosszú aluljárójánál nincs ridegebb képződmény. Be kell vallanom, hogy ez egy könnyelmű kijelentés volt, mint már számtalan esetben bebizonyosodott más témában is, nincs olyan, hogy nincs lejjebb. Ez esetben egy közepes méretű város vasútállomását kellett megtapasztalnom...
Az érzékek kiváltképp akkor működnek negatív irányban, ha a körülmények, nevezetesen az időjárási, és amire váratlan, ámde elég gyakori technikai problémák ráerősítenek.
Tegnap szakadó esőben látogattam meg Éva feleségemet, nem keresgéltem buszt hanem gyalog lezavartam azt a rövidke kilométert a kórházig. Nyilvánvaló, hogy elég rendesen megáztam, de egyáltalán nem zavart, sőt magamban énekeltem is egy kicsit, stílusosan az "Ének az esőben" dallamait.
Sajnos rövid idő múlva már vissza is indultam.
További esőmennyiséget begyűjtve jutottam vissza az állomásra. Az állomás nem volt ismeretlen, hiszen pár napja szoros kontaktusban vagyunk egymással. Már ekkor feltűnt az épületegyüttes szerkezete, acél oszlopok és gerendák, acéllemez tető, a nagy belső terek, a vashíd a peronokhoz, mindez pedig alaposan lepukkant állapotban. Az egész környezet az esti sötétségben a rideg fényeivel igazán nem volt kellemes, de nem zavart, hiszen a vonat megérkezéséig fél óra várakozást simán kibírok. A jókedvem az elázott kabátomat sikeresen kompenzálta, nem fáztam egy kicsit sem, pedig egyáltalán nem készültem erre a gyors viharos, hideg időre. Volt időm körbesétálni az épületben. A beton járófelület a változatosság kedvéért tiszta hepe-hupa, a vasszerkezet ontotta a hideget magából, a hídfolyosón mintha dézsából öntötték volna

Próba audió fájl...

Árvíz...

Mintha az Ernő lenne a képen. (a kilencedik fotó)

...és még egyéb képek...

Könyv...

Most olvasom Nádas Péter: Saját halál című könyvét. Maga a szerkesztése az írásnak is nagyon izgalmas, de elsősorban az, hogy az író megtapasztalja a halálfélelmet, a lehetséges elmúlást, azt az érzést amit általában már nem tudunk elmesélni, hiszen átlendülünk az életből az örökkévalóságba...

A könyv baloldalán egy fát látunk sok-sok képen, az idő múlásának különböző stációit, tavaszi téli, lombos ágakkal, kopaszon...Átellenben pedig a szívinfarktus élménye, egészen apró részletekig leírva. Elég hátborzongató...

Brutál zöldség

A napokban vettünk egy egzotikusnak nevezhető zöldséget, a nevét is alig tudom megjegyezni...
Articsóka.
Nagyon szép, hagymaszerű, zöldes-lilás egymásra boruló külső levélszirmokkal, igazán vonzó volt, mint egy virág.
Kerestünk receptet, miegymás, majd kézbe vettük...kettészeltük, előírás szerint, a látvány magával ragadó volt, egészen fantasztikus formák és színek bukkantak elő. Éva ámulatában belenyúlt a felvágott levelek közé, majd hangosan feljajdult...
- Ahhh! Megszúrt!
Visszaejtette az asztalra a növényt és gyorsan lemosta a kezét a beleálló apró tüskéktől.
Egy igazi démoni teremtménnyel találkoztunk, Csipkerózsika gonosz tündérének a varázsnövénye is lehetne, akár. Lehet, hogy "öreg" volt a növény, de a szépségén túl nem nyújtott semmit, megkóstoltam a belső szirmainak egyikét, ízetlen, száraznak tűnő dolog volt.

Lófej-köd

Ham-ham

Este Lujzi kutyám megharapott. A hibás természetesen én voltam.
Az történt, hogy késői órákban úgy fél tíz környékén a másik kettő éhenkórász négylábúm a konyhában sertepertélt mivel a következő napok porcióit készítettem elő. Ez az ő szempontjukból egy igen izgalmas tevékenység, hiszen húsok, csirkelábak, nyakak, és egyebek főzése, majd adagolása közepette felszabaduló illatok minden szinten izgalmi állapotba hozzák érzékszerveiket. Tulajdonképpen már régen túl vannak a vacsin, mégis szemmel láthatóan képesek lennének legalább még egyszer ugyanannyit befalni mint a rendes mennyiség. Úgy gondoltam, hogy ennyi izgatott várakozás és fegyelmezett üldögélés megérdemel egy kis jutalom falatot, ami kb. diónyi főtt máj képében realizálódott is. Tekintettel arra, hogy "igazságos" gazdi vagyok Kimentem egy falattal Lujzihoz is aki az óljában heverészett ahogyan az egy jó kutyához illik. Mögöttem egymást törve ügetett Gréti és Negró hátha leesik még valami érdekes, Lujzi viszont a hangokból, zörejekből azt a következtetést vonta le, hogy itt várhatóan valamelyik kutya komoly birtokháborításra készül, nem gondolván arra, hogy az majd az én kezem lesz csattogó fogainak áldozata. Én pedig ugye, meggondolatlanul és kellő óvatosság nélkül benyúltam a lefüggönyözött ajtón keresztül a legszemélyesebb területére...Grrraaaa! Megkaptam jól megérdemelt fognyomokat a kezem fejére. Szerintem a harapás inkább ütéssé alakult, talán félúton rájött Lujzi, hogy ez nem az amire számított, hanem a gazdihoz tartozó végtag került az orra elé, de már késő volt. Szo-szo, jó lesz vigyázni, mert ez a markáns reakció azóta van mióta Negró belépett a csapatba, és nem oly régen hasonló történt, de akkor mázlim volt.

Lehet rá haragudni?

Gréti

Csak egy mondat, antibiotikumos kúrát kap Gréti, 15 napig, aztán majd megint...

Pi élete...2.

Elolvastam a regényt...Hm...Meghökkentő a vége, nem is mondom el.
Moziba is el kell menni, biztosan látványos film. Kommentek szerint a regény illetve a film  elég szélsőséges megítélést kap. Minden esetre, a vélemények is azt bizonyítják, hogy így vagy úgy, de megérinti a nézőket, az olvasókat a történet. Mindenki választhat a lehetséges "igazság" közt.

A könyvet Yann Martel írta, a filmet pedig Ang Lee rendezte, Pi-t alakító színész pedig Suraj Sharma.

Ja, igen, és Depardieu is szerepel mint "a francia" szakács, az alternatív megoldásban....

Gréti rajzfilm

Gréti erről a magyar rajzfilmfiguráról kapta a nevét:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/03/03/18/Greti___egy_kutya_feljegyzesei__1986_.aspx

Nagyon jó! :)

Pi élete...

Nem egy szirupos történet Disney-stílusban, pedig a moziplakátok ezt sugallták...hanem élet-halál harc, majd kényszerű, békésnek nem annyira mondható egymás mellett élés egy tigrissel az óceán közepén. A képtelen  helyzetbe kerülő fiatal fiú, a vadállatokat szállító hajó elsüllyedése után mentőcsónakban "utazik" néhány potyautassal, egy zebra, akinek eltörött a hátsó lába, egy hiéna, egy orangután és egy bengáli tigris társaságában. A lélekvesztő fedélzetén horrorba illő események után a tigris "Richard Parker" és Pi az aki életben marad...
Nagyjából itt tartok a könyvben. Bámulatosan jól meg van írva, minden sora érzékletes, nem mindennapi ismereteket szerezhetünk az emberről, állatokról, természetről...

Gréti, Lyme-kóros...

Ma délután megkaptuk az eredményeket, amiben kiderült, hogy az utolsó gyanúnk beigazolódott. A vér laborvizsgálata szerint Grétinek Lyme-kórja van. Legalább tudjuk. Holnap a doki felírja a szükséges gyógyszereket és talán minden rendben lesz.
Itt lehet olvasni bővebben a betegségről

Gréti, doki

Pár nappal ezelőtt megbeszéltük, hogy vérvételre bemegyünk a kutyussal és megejti ezt a procedurát.
A dolgot a mai napon rendeztük le, igaz nem az "eredeti" doktorunkkal, hanem az öreggel, aki szintén igen szimpatikus. Gréti ma nagyon félős volt, reszketett mint egy kis tányér kocsonya. Az öreg doki meghallgatta, majd levette a vért, előtte pedig lázat mért. Ma már nem volt lázas, tehát javult valamennyit az állapota. Holnap mi fogjuk elvinni Pestre az anyagot a laborba, mert a postai szállítás bizonytalan a húsvét miatt.
Nos, valamennyire biztató a helyzet.

Gréti, és az orvos

Tegnap végül is elvittük a dokihoz Grétit, ahol viszonylag alaposan kivizsgálták. Ami nem volt, az a röntgen. Első nekifutásra biztatóak a dolgok, sajnos az ízületi problémák nagyon nem fognak javulni, esetleg szinten lehet tartani. Kapott gyógyszert, szurit, és egy hétre való bogyót. Valamilyen hólyag, hugyúti gyulladást diagnosztizált az ultrahang vizsgálat, valamint lázat - hőemelkedést, ezt le kell küzdeni, utána lehet tovább lépni. Meglátjuk mi történik.

Gréti...orvos

Ma kiderül, hogy mi a baj...

Gréti...

Gréti, a keverék farkaskutyus, akivel mindig történik valami.
Ő volt az akibe beleállt egy dárdának is beillő faág, aztán kullancstól babéziás lett, most tavasszal felöklelete egy szarvas-őz-vaddisznó, kitudja mi, ráadásul a rangsor utolsó tagja, folyamatos fegyelmezésnek van kitéve Lujzi által. Nem csoda, hogy egy kicsit túlsúlyos lett, állandóan enne...molett asszonyság. Alig múlt nyolc éves, de már komolynak látszó egészségügyi problémákat is "előszedett a tarsolyból", és ez viszonylag hirtelen következett be, Én úgy hiszem, legalább is.

Két hete drámai állapot rosszabbodás következett be, a jobb hátsó lábára hirtelen sánta, a mancsa pedig rendellenesen aláfordult. A következő héten a szokásos kirándulás hosszú kilométerei helyett csak pár száz métert tudott megtenni, azt is kínosan lassan, a fenti tünetekkel fűszerezve. Ma pedig vissza kellett hozni a lépcsőről...Holnap, vagy hétfőn doki lesz...

A tetovált lány

Stieg Larsson: A tetovált lány
Most olvasom ezt a könyvet. Igen ritkán veszek a kezembe krimit, de ez most kivétel. Nagyon jól van megírva, és meglepő módon nem leselkedek "előre", hogy mi lesz a vége. Sőt. Nem zavar a történet lassúsága, de a részletekbe menő leírás sem zökkent ki a sorokból. Más könyveknél előfordul, hogy mondatokat, esetleg oldalakat is kihagy az ember. Egyszóval izgalmas, olvasmányos regény.

Trója

Mi tagadás, szeretem a látványos filmeket...Mint ezt, a "TRÓJA" című, majdnem történelmi filmet is.
Most azonban nem a képi világáról az operatőr és rendező dolgairól lenne néhány gondolatom, hanem a filmben felvetődő és megfogalmazódó kérdésekről. Ez sokkal izgalmasabb. A mai emberre is ugyan ezek vannak érvényben, mint amit már az ókorban is feszegettek. A válaszok adottak, mégis újra és újra megszegjük...
Például, szabad-e egy népet, egy várost eltörülni a föld színéről, csak azért mert utamban áll...
Vajon megalázhatom-e az ellenségemet (ellenfelemet) halálában...és majd ugyan ezen lendülettel megpróbálni helyrehozni azt, kegyet gyakorolni, tudván, hogy már késő.
Lehet-e megalázkodni az ellenségem (ellenfelem) előtt, rosszabb esetben feláldozni magamat valakiért, valakikért vagy valamiért...
Az ellenségemet (ellenfelemet) tisztelhetem-e, vagy minden lehetőséget felhasználva az elpusztítására törekszem...
Milyen eszközöket vethetek be, és meddig szabad elmenni, hogy céljaimat elérjem?

Szóval ilyen és ehhez hasonló felvetéseket láthatunk a filmben.

Esős reggel, szombat

Ma reggel esős időre ébredtünk. "Lustaságunk" győzött és elhalasztottuk a kutyaiskolát, vélhetően Negró nagy bánatára. Most éppen egy jó fél órával ezelőtti heves roham után, amibe a többiek Lujzi és Gréti is belekapcsolódtak, letargikus alvásba kezdett a konyhai karosszékben. Nagyon szomorú lehet...de, hát
komolyan esik...mondom én...

Alfa-agykontroll...

Én máris kontrollozok... :)

Hatlábú

Bacher Iván könyve évek óta a polcon volt, mire a napokban levettem, hogy ideje már elolvasni, mivelhogy én is kutyás vagyok-vagyunk. Elgondolkodtató, szórakoztató és megható. A kutya átalakít, és ő maga is idomul a gazdájához. A kutya emberes állat, ember nélkül nem tud létezni...talán az ember sem tud meg lenni kutya nélkül. Akinek nincs kutyája, az azért, akinek meg van, az meg azért olvassa el.

EAST együttes...a zene

Ifjúkorom együttese volt, és az is maradt...főleg az kezdetek. Akkoriban jártam a METRÓ-Klubba kizárólag miattuk. Nagyon különleges volt. Instrumentális zenéjük egészen hangulatos, magával ragadó élményt adott.
Később lett ének is, gondolom azért, hogy egyáltalán lemezt adhassanak ki. Zareczky Miklós személyében a magyar énekesek legjobbika volt, véleményem szerint.
Életmű koncertet adnak márciusban a Művészetek Palotájában.

Ébredések - film

Elgondolkoztató filmet láttunk tegnap este a tv-ben.
„Ébredések” című amerikai film, valós történetet reprodukál két zseni színésszel, Robert De Niro és Robin Williams főszereplésével.

A sztori lényege, hogy a doki – RW, egy olyan intézetbe kerül, ahol már évek, évtizedek óta gyógyíthatatlan, tetszhalott állapotban lévő betegeket „gyógyítanak”, azaz csak életfunkciójukat tartják fenn. Dr. Malcolm Sayer megpróbál kitalálni valamit, mert úgy veszi észre, a betegek mintha érzékelnék a környezetüket, reagálnak bizonyos dolgokra. Ezek a reakciók nem egyértelmű bizonyítékok, ezért elég nehéz rávenni a kórház vezetését egy újfajta gyógyszeres kezelés kipróbálására.
A terápia drámai hatást ért el, az első beteg aki a kezelést megkapta, Leonard – De Niro – felébredt több mint húsz éves „álmából” visszatért a való világba. A többi beteg is hasonlóan látványos eszmélésen megy keresztül.
Sajnos, a gyógyszer hatása csak rövid periódusban fejti ki a hatását, rövid idő múlva fokozatosan romlik a betegek állapota, mozgás-, beszédkoordinációjuk visszazuhan az eredeti szintre, magatehetetlen emberi bábukká süllyednek. A film végén elmondják, hogy a doktor további kísérletei nyomán egy-egy alkalommal még történnek felébredések, de korántsem annyira megrázó és hosszan tartó pillanatok voltak, mint ez az első…

Kiderülhetett számunkra az, hogy milyen keveset tudunk saját testünkről,  hogy mennyire lehetünk biztosak abban, mit érzékelhet a világból az, akin semmi, de semmi reakció nincs. Lehet-e mondjuk eutanáziát kérni, - pálcát törni a hozzátartozóknak úgy, hogy fogalmunk sincs mi zajlik ebben a belső világban…

A színészek egytől egyik nagyot alakítottak, minden részlete, képi világa meggyőző. Ne feledjük a rendezőt sem, Penny Marshall.

 

Hó és olvadás

Havas, latyakos pillanatok.

Gondolatok a tanításról, nevelésről

24 órán belül szemléletbeli ellentétbe kerültem nevelés-tanítás terén az iskolában, ahol tanítok és a kutyaiskolában, ahol a kutyámmal tanulok. Az utóbbi után sokat gondolkodtam, s arra jutottam, meg kell fogalmaznom:
Nekem nem kell erőt demonstrálnom, megaláznom, megtörnöm kutyát - avagy ember tanítványt-, mert működik a belső erőm, amivel a jót, a helyeset, a tanulni valót közvetítem.

Én nem szoktam magamból kikelve kiabálni, minősítve szidni, gúnyolódni, ironizálni, rossz jegyekkel dobálózni, fenyegetőzni. Ezek a módszerek a „jó” gyereket bántják, megalázzák, stresszelik, a „rossz” gyerekekről pedig leperegnek.
Ha egy jelenlegi vagy volt tanítványomat megkérdeznek rólam, valószínűleg mégis az első, ami eszébe jut: Éva néni szigorú. És ez így van rendjén. Nem ismerek tréfát abban, amit valóban meg akarok tanítani, amire valóban nevelni akarok.

Aki nem tanulja meg azt, amit feladtam azért, mert érdekli - avagy a sikerélményért, a tanulás öröméért, kötelességtudatból-, az nem fogja megtanulni a rossz jegy fenyegetéséért sem.

Aki nem írja meg a leckéjét azért, mert meggyőztem róla, hogy azzal sikeres lesz a tanulásban, az nem fogja megírni az egyesekért, beírásokért sem.

Miért vannak az osztályzatok?
Visszajelzés a tudás pillanatnyi állapotáról? Segít megtudni, mit nem tud a gyerek, és azt pótolni? Nem szolgálja ezt önmagában a kijavított dolgozat, ha személyesen, a hibát megbeszélve, a gondolkodást helyes útra terelve értékelek? Jegy nélkül? A gyerek minősítése nélkül?
Mit mond egy kettes a 7 évesnek? - Én csak egy kettes vagyok. - Hogy hangzik?

Hogyan hatnak az osztályzatok a tanulási kedvre?
Igen, a „jó” gyerek megijed, szégyelli, ha rossz jegyet kap, és igyekszik legközelebb jobban teljesíteni. De nem tanulja meg azt, amiben a hiánya volt akkor is, ha „csak” újra átbeszélem vele?
És a „rossz” gyerek? Érdekli a sokadik egyes, kettes, beírás? Attól jobban tanul?

Nekem nem kell erőt demonstrálnom a kutyámmal szemben sem. Mert érzi a biztonságot adó, nyugodt erőt. Nem kell a kutyát leszorítanom, rángatnom. Mi megbeszélünk dolgokat. (Annak ellenére, hogy én nem emberiesítem a kutyát, sőt, pl. irtózom, amikor másoktól az „apa-anya” szavak használatát hallom a gazdi helyett.) Tapasztaltam viszont, hogy amikor veszélyes helyzet van, a kutya azonnal engedelmeskedik, mert megérzi a hangsúly különlegességéből, hogy ez most komoly, most nincs idő a megbeszélésre, azonnal azt kell tennie, amit mondok. Lehet, hogy az én kutyáimmal nem lehet villogni, hogy prímán tudnak mindenféle cirkuszi produkciót, viszont folyamatosan érzem a feltétel nélküli szeretetet, bizalmat, ami belőlük árad felém.

És abban is biztos vagyok, hogy tanítványaimba is „beleteszek” minden tudást, amit csak lehet.
Azt viszont csak remélem, hogy az emberi kultúra gyerekek számára felfogható, az embert emberré tevő részét is átadom, hiszen ebben az iskolán kívüli ellenhatások döntő szerepet játszanak.
De ez már egy másik gondolatmenet.

Befagyott pocsolya

A víz, igen különös és szép formákat hoz létre ha megfagy, akár egy egyszerű tócsa felszínén is.

Peter Paul Rubens

Na, ja...A képzeletbeli Top 10-ben bizonyosan előkelő helyet foglalna el Peter Paul Rubens. Szigorúan persze saját feldolgozásban...
P.P. Rubens valódi lángész. Ha hinni lehet a emlékeimben élő információnak, hogy korának -Németalföld-leggazdagabb embere volt. Szervezőzseni, aki egy igazi festőüzemet működtetett, később nagy karriert befutó művészekkel, továbbá diplomata és üzletember. Két uralkodó is lovaggá ütötte, és ez nem semmi elismerés művészi és politikai kvalitásának elismeréseként.
Ha Bosch a szürrealisták, Velasquez az impresszionisták őse, Rubens mindenképpen a mai divatos, inkább filmekben népszerű fantasy irányzat előfutára. De az is lehet, hogy több mindenben fel lehet fedezni valaminek a kezdeteit. Mindenben lenyűgöző, a rajztudása, a színei, mozgalmas jeleneti fantasztikusak.