Este Lujzi kutyám megharapott. A hibás természetesen én voltam.
Az történt, hogy késői órákban úgy fél tíz környékén a másik kettő éhenkórász négylábúm a konyhában sertepertélt mivel a következő napok porcióit készítettem elő. Ez az ő szempontjukból egy igen izgalmas tevékenység, hiszen húsok, csirkelábak, nyakak, és egyebek főzése, majd adagolása közepette felszabaduló illatok minden szinten izgalmi állapotba hozzák érzékszerveiket. Tulajdonképpen már régen túl vannak a vacsin, mégis szemmel láthatóan képesek lennének legalább még egyszer ugyanannyit befalni mint a rendes mennyiség. Úgy gondoltam, hogy ennyi izgatott várakozás és fegyelmezett üldögélés megérdemel egy kis jutalom falatot, ami kb. diónyi főtt máj képében realizálódott is. Tekintettel arra, hogy "igazságos" gazdi vagyok Kimentem egy falattal Lujzihoz is aki az óljában heverészett ahogyan az egy jó kutyához illik. Mögöttem egymást törve ügetett Gréti és Negró hátha leesik még valami érdekes, Lujzi viszont a hangokból, zörejekből azt a következtetést vonta le, hogy itt várhatóan valamelyik kutya komoly birtokháborításra készül, nem gondolván arra, hogy az majd az én kezem lesz csattogó fogainak áldozata. Én pedig ugye, meggondolatlanul és kellő óvatosság nélkül benyúltam a lefüggönyözött ajtón keresztül a legszemélyesebb területére...Grrraaaa! Megkaptam jól megérdemelt fognyomokat a kezem fejére. Szerintem a harapás inkább ütéssé alakult, talán félúton rájött Lujzi, hogy ez nem az amire számított, hanem a gazdihoz tartozó végtag került az orra elé, de már késő volt. Szo-szo, jó lesz vigyázni, mert ez a markáns reakció azóta van mióta Negró belépett a csapatba, és nem oly régen hasonló történt, de akkor mázlim volt.
Lehet rá haragudni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése